A lépcső tetején álltam. Erősen elhatározott voltam. A szüleim lent álltak. Anyukám szemében aggodalom látszott, apáméban harag. Ők is elszántnak látszottak, apám az is volt. Meg voltak győződve az igazukról. Így utólag belegondolva igazuk is volt. Kitudja mi történt volna, ha nem avatkoznak közbe.
Gabriel Daniels vagyok 16 éves. Egy nap találkoztam életem nőjével. Barnás haja és vörös szemei voltak. Megismerkedtünk. Egyszer eljött a nap, amikor elvitt a családjának bemutatni. Furcsa családja volt. Nem si hasonlítottak egymásra. Sorra jöttek egymás után bemutatkozni.
Éjszaka kellős közepén egy fiatal férfi sétált az utcán. Egy kihalt és veszélyes környéken kellett átmennie ahhoz, hogy hazaérjen az ideiglenes munkahelyéről. Még csak nem is sejtette, hogy a környék rossz hírneve legfőképp egy vámpír miatt van, aki épp őt lesi. Ő csak sietett át a kihaltnál kihaltabb utcákon, és reménykedett, hogy neki nem esik baja.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy másik világ. De azon a másik világon egy gonosz uralkodó került trónra, aki az egész világot el akarta foglalni, plusz még másikokat is.
Egy unalmas nap unalmas délutánján történt, hogy a madarak csicseregtek, és a fákat megszállottan fújta a szél. Én pedig épp kedvtelenül sétáltam az utcán. Az iskola utáni szabadidőmet töltöttem. Aztán felvillant bennem az ötlet, hogy mit is csináljak a mai napon. Elmegyek a roncstemetőhöz. Hiszen anyuék kiraktak a házból azzal, az indokkal, hogy élvezzem a szabad levegőt amíg csak lehet, és este 6ig biztos nem enged be. Addig pedig még 5 óra. Bőven van időm beugrani oda, és a szüleim nem fognak sejteni semmit. Őszintén szólva egy kicsit izgulok. A srácok a suliban mind azt mondják „Minden igazi férfi meglátogatja ezt a helyet életében legalább egyszer”.