Egy új városban sétáltam, valamikor este az utcán. Épp valami rettenetesen fontos elfoglaltságot űztem, tehát nem volt semmi dolgom. Ahogy a mai fiatalok többsége, úgy én is egy okos telefonnal a kezemben sétáltam, nem is nézve, hogy mi van előttem. Néptelenebb utcákon át sétáltam, de azért néhány ideges autós dudálva szitkozódott, amikor sikerült az utolsó pillanatban kikerülniük. Ez van. Valahogy nem érdekelt, hogy kinek vagyok útban és kinek nem. Mint pár száz éves vámpír, kijelenthetem, hogy én azért élek, hogy másoknak rossz legyen. Nos, ehhez híven alakítom rettenetesen kellemes kis életemet.