Van kedved szívni?
I.fejezet: Valami
Én 18 éves vagyok, és egy bárban dolgozom. Sokan megbámulnak az utcán, mivel kék a hajam (természetes) és fekete a szemem. (teljesen, mint 2d-nak, vagy a forrásnak) Egy nap bejött a bárba egy férfi, aki hajszáll pontosan úgynézett ki, mint én. Még a haját is úgy hordta, mint én. A különbség csupán csak abban rejlett, hogy a szeme teljesen vörös volt úgy, mint nekem a fekete. A bőre pedig, mint a frissen meszelt fal. (és nem túlzok) A hasonlóságot természetesen ő is felfedezte. Egy ekkora hasonlóságot még egy csukott szemmel járkáló ember is felfedezett volna. Amint megpillantott, hirtelen előttem termett. (az egyik pillanatban itt, a másikban pedig ott) Amikor előttem termett így szólt hozzám:
-Helló! Az én nevem Gabe. Na és téged hogy hívnak?
-Az én nevem Kelly.
-kelly! Nincs kedved velem jönni?
-Bocs, de dolgozom.
-Majd ha végeztél.
-Mondcsak miért akarod annyira, hogy veled menjek?
-Csak úgy. Most magyarázzam el az egész életemet? Különben is a vendéggel illik kedvesnek lenni. Vagy nincs igazam?
-Ha munkán kívül vagyok, akkor nem kell veled kedvesnek lennem. És te már munkaidőn kívül akarsz tárgyalni velem. És igenis rám tartozik, hogy hová viszel, mert ugyebár most rólam van szó.
-Igen, de ez meglepetés lenne.
-Utálom a meglepetéseket.
-Az lehet, de amit mondani akarok az magán ügy. Csakis kettönkre vonatkozik.
-Akár itt és most elmondhatod.
-Amint mondtam magánügy, ami csakis kettönkre vonatkozik.
-Bocs, de ma nincs kedvem járkálni.
-Nem kéne tulságosan messze menni. Nekem jó a bártól egy utcára is.
-Az lehet, de nekem még ma haza kell érnem ugyanis, dolgom van otthon.
-És mégis mi fontosabb az én mondandómnál?
-Magán ügy. „Most magyarázzam el az egész életemet?”
-Szellemes, ha ugyebár szabad ilyet mondanom. Biztos, hogy nem tudsz ma idöt szorítani rám?
-Miért akarsz mindenáron ma beszélgetni velem?
-Mert fontos lenne.
-És nem tud várni esetleg holnapig?
-Jobban örülnék, ha még ma elmondhatnám.
-Ez azt jelenti, hogy várhat holnapig?
-Najó, ha annyira akarod, várhat holnapig. De holnap elmondom, amit akarok. Vagyis illetve inkább megmutatom.
Ahogy előttem termett, úgy el is tűnt. A munkaidőm az ő eltűnése után hamar eltelt. Hazaértem és egy kicsit gyötört a bűntudat, mivel valójában semmiféle dolgom se volt. Másnap reggel 8:00-kor keltem és békésen megreggeliztem. Már színte meg is feledkeztem a tegnap estéről. 5-re be is értem a munkahelyemre. Este 7:00-kor megint bejött Gabe, (mellesleg pont abban az időpontban, amikor tegnap) ahogy ígérte. Amint belépett, egyből előttem termett. Gonoszan mosolygott és ezt mondta:
-Itt vagyok, ahogy tegnap ígértem.
-Ne fenyegetőzz!
-Most velem kell jönnöd!
-Most dolgozom.
-A munka ráér késöbb is.
-Munkaidőben nem hagyhatom el a helyet engedély nélkül.
-A munkahely annyira nem lényeges, mert ha velem jösz nem kell majd dolgoznod.
-Bocs, de most nem megyek veled.
-DE, MOST VELEM JÖSSZ!!!!!!!!!!!!!!!!
Ekkor valami olyat láttam, amit talán nem kellett volna. Amikor megemelte a hangját megláttam a fogait. A szemfogai sokkal nagyobbak és élesebbek voltak, mint egy átlagos emberé. Hirtelen megragadott. A kezei jég hidegek voltak. Semmi testhő nem volt benne. Sikerült kirángatnia a bárból, egyenesen az utcára. Ekkor ezt kérdezte:
-Tudod, mi vagyok? Rájöttél mi vagyok? Ismered a titkot?
Ekkor szembesültem a ténnyel: igen, Gabe valóban vámpír.
-Te… te… te vámpír vagy.
-Igen, úgy van. Én valóban vámpír vagyok. És te ezért kellesz nekem. Túlságosan hasonlítunk. Csak nem gondolod, hogy hagyok elfutni egy ilyen lehetöséget. Te túl értékes vagy ahhoz, hogy csak úgy hagyjalak veszni. Vehetjük azt, hogy haldoklasz. Minden halandó haldoklik.
Ekkor hatalmas fájdalom hasított a nyakamba. Megharapott a kis rohadék…
Amikor felébredtem, Gabe ott állt felettem. Azt várta, hogy felébredjek. Amikor meglátta, hogy felébredtem, gonoszasan vigyorgott, és ezt mondta:
-Mostmár teljesen ugyanolyanok vagyunk.
-?????????????????????
-Szerintem már te is rájöttél, csak még nem akarod tudomásul venni. De semmi gond. Majd rájössz, hogy nem is olyan rossz dolog.
Ekkor megvilágosodtam. Végre rájöttem, hogy miröl beszél. Igen, a tény kétségtelen: Én vámpír lettem. És most valyon mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Na írjad ;)