Nevesincstörténet

Nevesincstörténet

1. fejezet

-Ez életem nagy napja. Végre saját lakásom lesz.(Ha minden igaz)

-Itt írja alá mr. Jons.

-Rendben. -Igaz, hogy ebben a házban többen fognak lakni, de ez a ház akkora, mint egy valóságos középkori palota, úgyhogy ez senkit se fog zavarni.-A hát melletti temetőt ne zavarja. A ház alatt van egy pincehállózat, ha furcsa zajokat hall, akkor az onnan jön. Nem ajánlom, hogy lemenjen oda. Sok a dísz, és a régi holmik és nem szeretném, hogy rajtam múljék, hogy tönkre menjen egy csomó műemlék.

-Igen, rendben.-Felvettem az egyik dobozom amiben a holmimat tároltam, és komolyan meggondoltam, hogy kifizetem-e költöztetőket, mert megmondtam nekik, hogy különösen vigyázzanak erre a darabra, bár a gyanús csörömpölésből ítélve nemigen figyelhettek énrám. Megfogtam a dobozaimat és elvittem az én lakrészemre. Áhítottan bámultam szét, hiszen olyan nagy volt az egész tér, mint két külön ház és mind az enyém. Olyan hatalmas terem van, hogy szinte el sem hiszem, hogy legalább 100 ilyen lakás van mint az enyém. Nekiláttam a kipakolásnak. Ami menthető azt megmentettem. A tányérok és a poharak sajnos nem tartoztak a menthető tárgyak közé. A bútorok többségét sikerölt megmenteni. Nagyjából sikerült otthonosan berendezkedni. Néhány szoba kissé szegényesre sikerült, de egy vásárlás megoldja a helyzetet. Elindultam körülnézni. Megnéztem a fürdőszobát, a konyhát és az udvart. Ekkor megtorpantam, ugyanis láttam mekkora kocsisor áll a hatalmas, díszes, fekete nagykapu előtt. És minden ember aki jelen van ide szeretne költözni.