Tom a szellem fiú
1.
rész Az átalakulás
Egy újabb boldogtalan nap virrad.
Kíváncsiak vagytok rá, hogy miért? Hát azért mert minden nap
kicsesznek velem. A nagy és nálam egy kicsit erősebb(focisták)
bezárnak a szekrénybe és én nem vagyok olyan erős, hogy
visszadjam nekik (még a barátaimmal sem)
-Kisfiam! Gyere reggelizni!
-Jól van anya máris megyek, csak meg
ne bilincselj!
-Ha ha ha ha nagyon vicces.
Ja azt elfelejtettem említeni, hogy
anyukám rendőr, az apukám pedig tudós.
-Na jól van fiam én mentem dolgozni.
Apukám el is ment.
-Picikém!
És úgy látom, hogy anya is.
-Én is mentem.
Oké azt tudjuk.
-Ja és lásd el a tesóidat is.
-De hát anya nekem nincsenek is
tesóim.
-Ja? Jólvan akkor az egy másik
család!
-Aj anya!
-Jól van akkor én most tényleg
mentem.
Anya most magamra hagyott a „többi
testvéremmel eggyütt”
Na jólvan indulhatok az iskolába. Ha
megtalálom azt az utat ami nem vezet neki a falnak. Fú, bejutottam.
Nahát, el sem hiszem, hogy sikerült.
Na jólvan akkor kezdődjék az
unatkozás. Hamar elment z 1. óra ami ének vagyis zenereklám volt.
A második óra matek. Persze Ginnynek nincs kész a házija ahogy
nekem sincs. Kaptuk a házi hiányt. A 3. óra tesi. Jaj ne!
-Hé skacok szerintetek már megint
befognak zárni a szekrénybe?
-Hát nem is tudom. Remélem, hogy nem.
-Köszi, hogy őszinte vagy.
Eljött a tesi óra.
-Hé, te ott! Tom!
-Oó!
-Hé! Mit csináltok!? Á! Ne!
-De! Ha ha ha!!!
-Rohadt genyák!
A fenébe! Már megint bezártak a
szekrénybe! Ó ha visszaadhatnám nekik...
Na próbáljunk meg kiszabadulni. Na
végre. Kíváncsi vagyok, hogy hány perc van még az órából.
Juhé! Mindjárt kicsöngetnek! Jaj ne! A 4. óra nyelvtan! Na jólvan
szenvedjük át!
-Hét te! Miért nem jöttél be
tesire!!!
-Oó!
-Igazolatlan óra!
-Jaj ne!
Elkezdődött a 4. óra. Hamar
elrepült. És lám jött az 5. óra ami természetesen a legnagyobb
kicseszés, a nyelv óra.
Az is elrepült. Jaj! Most ebédeljek-e,
vagy sem?
Azt hiszem, hogy inkább nem.
-Hé! Szia Tom!
-Szia Ginny!
-Heló Tom. Heló Ginny!
-Szia John!
-Hé skacok! Ti ebédeltek?
-Először is nézzük meg, hogy mi az
ebéd!
-Oké!
-Fúúúúúj!!! Sárgaborsóleves és
tökfőzelék??!
-Veeee!!!
-Igen ezt jól kijelentetted Ginny.
-Igen tudom.
-És te is Tom.
-Miért te mit mondanál John?
-Hát, ugyan ezt.
-Jólvan, ha már nem ebédelünk,
akkor legalább menjünk haza!
-Oké, ez szerintem is jó ötlet! Igaz
John?
-Hát igen persze Ginny.
-Na jólvan, induljünk meg!
-Na jólvan skacok! Nekem másfelé
kell mennem.
-Oké Szia!
-Szia!
-Heló John!
-Szia
-Sziasztok!
Na jólvan egyedül maradtam. Akkor
kullogjunk haza! Na itt egy hely ahol végre átmehetek!
BUMM, BUMM, BUMM-áááá
-Jó ez a zene jee! Duf, duf, duf,
duf-puff, puff, puff, puff
-Hé, biztos, hogy jó ötlet ilyen
zenét hallgatni miközben ilyen szállítmányt viszünk?
-Á, ugynamár miféle baj származhatna
ebből elárulnád?
-Á, vigyázz!!! Ott egy gyerek!!
-Mi? Hol? Ááááá!!!
Boooommmm!
-Mi történt? Hol vagyok?
Egy kicsit később a baleset
helyszínén.
-Igen ez egy figyelmetlenségi baleset.
Ahogy ránézek rádióra valószínűleg a Tric-trac-bim-bummot
hallgatták.
-Nem is tudom hogyan mertek ilyen zenét
hallgatni, ilyen veszélyes szállítmánnyal.
-De vajon mibe, vagy nehagy isten kibe
ütköztek bele?
-Lehet, hogy csak kisiklottak.
-Kisiklottak??? Ilyen balesetnél csak
kisiklottak volna???
Íme itt van az első katasztrófakönyves történet! :)
VálaszTörlésKommentbe várom, hogy kinek mi nem tetszett benne ;)