Will, a dzsinn

Will, a dzsinn

Abharan, a dzsinn lámpája Will kezébe jutott. Már régóta ismerték egymást, úgy nagyjából ötszáz éve. Ahogy Will meglátta a lámpást, már tudta, hogy ez csak Abharan lámpája lehet, mert volt rajta egy megkülönböztető jel. Egy kék csík egy jellegzetes helyen.

Will elmosolyodott, ahogy a lámpást a kezében tartotta, ugyanis ördögi terve támadt. Megint kicseszhetnékje volt másokkal. Úgy döntött, hogy átveszi a dzsinn helyét ideiglenesen.

Megdörzsölte a lámpást, majd megjelent a dzsinn. Sztereotípiákba illő külseje volt.

- Á Will, régi jó cimbora, hát te vagy az? - kérdezte örömködve Abharan.

- Naná, hogy én - felelte Will mosolyogva.

- Tehetek érted valamit?

- Ami azt illeti, igen. Át szeretném venni a helyedet egy időre.

- Átvenni? De hiszen ez lehetetlen!

- Már hogy lenne az? - kérdezte Will fondorlatosan vigyorogva.

- Nem tehetem. Sajnálom.

- Nos, tulajdonképpen most én vagyok a gazdád, tehát az én kívánságaimat teljesíted. Ugye?

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezte most már gyanakodva a dzsinn.

- Azt kívánom, hogy menj el egy nyaralásra egy egész hétre, én meg addig szabadon járhassak-kelhessek a lámpásodban.

A dzsinnek muszáj volt teljesítenie a kívánságot, vette hát a bőröndjeit és a Hawaii mintás ingét, majd még egy utolsó mondata volt Willhez.

- Micsoda gazember vagy te Will!

- Tudom - felelte Will vigyorogva, majd integetett a dzsinnek, miközben az a kívánságban foglaltak szerint eltűnt.

Tehát most már ő volt a lámpás lakója - legalábbis egy ideig. Most már csak arról kellett gondoskodnia, hogy valaki megtalálja a lámpást. Gyorsan el is „ejtette” egy viszonylag forgalmas utcán, aztán belebújt, és várta, hogy valaki megdörzsölje.

Ez rövidesen be is következett. Egy nagymenő pasas találta meg.

- Mit kívánsz gazdám? - kérdezte Will baljósan vigyorogva, miután újdonsült gazdája kiengedte a lámpásból.

- Hűha! Hát ez tényleg létezik? - kérdezte kapzsi vágyak közepette a srác.

- Igen. Kívánsz is valamit, vagy csak csodálkozol?

- Három kívánságom lehet, ugye? - kérdezte vakmerően.

- Ejnye, ne légy ilyen telhetetlen! Elégedj meg egyelőre eggyel, és majd ha azt túlélted, majd jöhet a többi.

- Akkor azt kívánom, hogy a csajok csak úgy dögöljenek utánam, és szinte fel akarjanak falni.

- Kívánságod számomra parancs - szólt Will vigyorogva, majd teljesítette a kívánságot - a saját belátása szerint.

A srác kiment az utcára, hogy kipróbálja az eredményt. De ahogy rámosolygott egy csinos nőre az utcán, az menten szörnyet halt, és zombiként kezdett utána rohanni. A srác futásnak eredt, de minden nő, akit meglátott zombivá változott, és utána rohant.

Néhány perc után már egy falkányi zombi rohant utána, majd amikor a srác hazaért, minden ajtót jól bezárt, és eltorlaszolta a bejáratot.

De ez sem tartotta kint sokáig a zombikat. A srác anyja kiment az előszobába a nagy zajra, ahol épp ott volt a fia. A nő megkérdezte volna, hogy mi történik, de amint meglátta fiát, menten szörnyethalt. Nem sokkal később zombiként tört rá fiára.

A fiú már a házon belül próbált menekülni. Felszaladt az emeletre. De a házat körbevették a zombik, és nem volt hová menekülni.

- De hát én nem ezt akartam! - kiáltotta sírva a srác.

Ekkor megjelent Will.

- De pontosan ezt kérted - vigyorgott Will.

Ekkor betört a szobába az anyuka, a fiú pedig nem tudott menekülni. Így hát elkapta az anyja, és nagyokat harapva fiából elkezdett táplálkozni. A srác kínok kínjai közt halálozott el.

„nahát, ez a feladat teljesítve van, még hátra van kettő...” gondolta magában Will.

A lámpás megint az utcán hevert, és benne volt Will. Várta a következő tulajdonost.

Will hamar egy újabb szobában találta magát, de most egy elkényeztetett tinédzserlányéban. Az egész helyiség rózsaszínben úszott, Will majdnem elhányta magát.

- Te egy afféle dzsinn vagy, ugye? - kérdezte a nő. Természetesen szőke hajú, kék szemű rózsaszín Barbie baba volt.

- Ahogy mondod - mosolyodott el Will. - Ez a te szobád, ugye?

- Igen, de miért fontos ez? - kérdezte csodálkozva a lány.

Will ekkor csettintett egyet, és a szoba menten normális színeket öltött. A lány szája tátva maradt a csodálkozástól.

- De hát én nem is ezt kívántam... - kezdte volna, de Will csendre intette.

- Nem kell megköszönni - felelte, és nyomban el is tűnt.

Tehát a második kívánság is letudva. Már csak egy volt hátra.

Már megint az utcán volt a lámpás. Úgy várta a következő áldozatát.

A harmadik megtaláló egy fiatal férfi volt, aki egy panelben lakott, és Will már a lakásában találhatta magát. A megtaláló úgy ledöbbent a látottaktól, hogy nem tudott megszólalni, ezért Will gyorsan a segítségére sietett.

- Igen, én most egy dzsinn vagyok, és van egy kívánságod.

- Egy dzsinn? - kérdezte meglepetten. - És várjunk csak, várjunk! Hogyhogy egy kívánságom van? Nem három szokott lenni?

- Még hogy három? Elégedj meg eggyel! Lehet, hogy még azt sem éled túl... - felelte Will felháborodva.

- Ezt meg hogy érted? Hogyhogy nem élem túl? - kérdezte felháborodva a férfi. Alig láthatóan megijedt.

- Térjünk a lényegre. Teljesítem egy kívánságodat, de csak is egyet - felelte Will most már baljós gonosz vigyorral az arcán.

- Akkor ezt jól át kell gondolnom. Mennyi időm van rá? - kérdezte a férfi, mert nagyon nem tetszett neki a dzsinn baljós vigyora.

- Kapsz három órát.

- Ó, az nagyszerű, az remek!

Majd ezután a férfi elrohant a telefonhoz, hogy felhívja a legjobb barátját, hogy jöjjön át. Will csak szépen kényelmesen helyet foglalt egy ülőalkalmatosságon, majd hátradőlt, és egy elégedett gonosz mosollyal az arcán várta, hogy leteljen a három óra.

A legjobb barát menet közben megérkezett, majd összeültek, hogy megvitassák, mit is kívánjanak.

Miután letelt a három óra, a két jó barát elé állt, hogy előadja a kívánságát. Sok papírt tartottak a kezükben.

- Nos, tehát mit kívánsz gazdám? - kérdezte Will enyhe gonosz éllel a hangjában, az utolsó szót pedig gúnyosan megnyomva.

- Először arra gondoltunk, hogy különleges és drága műszereket akarunk... - ekkor Will félbeszakította.

- Tehát műszerek. Rendben, legyen ahogy kívánod.

- Nem, nem, nem, ez még nem az! - kiáltotta oda kétségbeesetten a drága ügyfél.

- Akkor térj a lényegre!

- De rájöttünk, hogy ehhez pénz kell, hiszen magunk akarjuk kiválasztani a műszereket...

- Szóval sok pénz. Rendben.

- Nem, még ez sem az - még nagyjából fél órányi magyarázat után: - Tehát nekünk tisztességes úton szerzett pénzre van szükségünk, mert nem akarunk évtizedeket ülni a börtönben, tehát egy nyeremény kéne, mondjuk a főnyeremény a lottón - és mindezt úgy adta elő, mintha csak egy kis apróságra lenne szükség. A barát egyetértően bólogatott mintegy megerősítésképpen.

- Szóval főnyeremény, mi? - kérdezte Will megújult gonosz vigyorral az arcán. - Akkor én végeztem is.

- És a nyeremény? - kérdezte most a barát.

- Azt nem kötöttétek ki, hogy mikor akartok nyerni - vigyorgott Will még szélesebben, majd el is tűnt a lámpással együtt.

- Ilyen nincs, most is csak tapasztalatot nyertünk - jelentette ki bosszúsan a férfi.

- De legalább veszíteni nem veszítettünk semmit - tette hozzá a barátja.

És ezzel meg is volt a három kívánság, és eltelt az egy hét. A lámpás már nem vadászott többet.

Vége