Tom a szellem fiú

Tom a szellem fiú

1. rész Az átalakulás

Egy újabb boldogtalan nap virrad. Kíváncsiak vagytok rá, hogy miért? Hát azért mert minden nap kicsesznek velem. A nagy és nálam egy kicsit erősebb(focisták) bezárnak a szekrénybe és én nem vagyok olyan erős, hogy visszadjam nekik (még a barátaimmal sem)

-Kisfiam! Gyere reggelizni!

-Jól van anya máris megyek, csak meg ne bilincselj!

-Ha ha ha ha nagyon vicces.

Ja azt elfelejtettem említeni, hogy anyukám rendőr, az apukám pedig tudós.

-Na jól van fiam én mentem dolgozni.

Apukám el is ment.

-Picikém!

És úgy látom, hogy anya is.

-Én is mentem.

Oké azt tudjuk.

-Ja és lásd el a tesóidat is.

-De hát anya nekem nincsenek is tesóim.

-Ja? Jólvan akkor az egy másik család!

-Aj anya!

-Jól van akkor én most tényleg mentem.

Anya most magamra hagyott a „többi testvéremmel eggyütt”

Na jólvan indulhatok az iskolába. Ha megtalálom azt az utat ami nem vezet neki a falnak. Fú, bejutottam. Nahát, el sem hiszem, hogy sikerült.

Na jólvan akkor kezdődjék az unatkozás. Hamar elment z 1. óra ami ének vagyis zenereklám volt. A második óra matek. Persze Ginnynek nincs kész a házija ahogy nekem sincs. Kaptuk a házi hiányt. A 3. óra tesi. Jaj ne!

-Hé skacok szerintetek már megint befognak zárni a szekrénybe?

-Hát nem is tudom. Remélem, hogy nem.

-Köszi, hogy őszinte vagy.

Eljött a tesi óra.

-Hé, te ott! Tom!

-Oó!

-Hé! Mit csináltok!? Á! Ne!

-De! Ha ha ha!!!

-Rohadt genyák!

A fenébe! Már megint bezártak a szekrénybe! Ó ha visszaadhatnám nekik...

Na próbáljunk meg kiszabadulni. Na végre. Kíváncsi vagyok, hogy hány perc van még az órából. Juhé! Mindjárt kicsöngetnek! Jaj ne! A 4. óra nyelvtan! Na jólvan szenvedjük át!

-Hét te! Miért nem jöttél be tesire!!!

-Oó!

-Igazolatlan óra!

-Jaj ne!

Elkezdődött a 4. óra. Hamar elrepült. És lám jött az 5. óra ami természetesen a legnagyobb kicseszés, a nyelv óra.

Az is elrepült. Jaj! Most ebédeljek-e, vagy sem?

Azt hiszem, hogy inkább nem.

-Hé! Szia Tom!

-Szia Ginny!

-Heló Tom. Heló Ginny!

-Szia John!

-Hé skacok! Ti ebédeltek?

-Először is nézzük meg, hogy mi az ebéd!

-Oké!

-Fúúúúúj!!! Sárgaborsóleves és tökfőzelék??!

-Veeee!!!

-Igen ezt jól kijelentetted Ginny.

-Igen tudom.

-És te is Tom.

-Miért te mit mondanál John?

-Hát, ugyan ezt.

-Jólvan, ha már nem ebédelünk, akkor legalább menjünk haza!

-Oké, ez szerintem is jó ötlet! Igaz John?

-Hát igen persze Ginny.

-Na jólvan, induljünk meg!

-Na jólvan skacok! Nekem másfelé kell mennem.

-Oké Szia!

-Szia!

-Heló John!

-Szia

-Sziasztok!

Na jólvan egyedül maradtam. Akkor kullogjunk haza! Na itt egy hely ahol végre átmehetek!

BUMM, BUMM, BUMM-áááá

-Jó ez a zene jee! Duf, duf, duf, duf-puff, puff, puff, puff

-Hé, biztos, hogy jó ötlet ilyen zenét hallgatni miközben ilyen szállítmányt viszünk?

-Á, ugynamár miféle baj származhatna ebből elárulnád?

-Á, vigyázz!!! Ott egy gyerek!!

-Mi? Hol? Ááááá!!!

Boooommmm!

-Mi történt? Hol vagyok?

Egy kicsit később a baleset helyszínén.

-Igen ez egy figyelmetlenségi baleset. Ahogy ránézek rádióra valószínűleg a Tric-trac-bim-bummot hallgatták.

-Nem is tudom hogyan mertek ilyen zenét hallgatni, ilyen veszélyes szállítmánnyal.

-De vajon mibe, vagy nehagy isten kibe ütköztek bele?

-Lehet, hogy csak kisiklottak.

-Kisiklottak??? Ilyen balesetnél csak kisiklottak volna???