Egy átlagos napra ébredtem, nem is sejtve, hogy a kutatásban
nagy előrehaladás állt be. Már évek óta kutattunk egy bizonyos személy után. Na
jó, ez így nem egészen igaz. Egy vámpír után kutattunk.
Kovács Vilmos vagyok, huszonöt éves, és egy titkos
kutatóintézetnek dolgozom egy barátommal együtt. Jó kis csapat vagyunk, sok
dolgot meg tudtunk már oldani. Az anyagbeszerzők vagyunk, ez az életünk, és ez
az, amihez a legjobban értünk.
Vámpírok után kutatunk. Leginkább az idősebbek érdekelnek, de
azért a fiatalok is megteszik. Persze a legtöbb idős vámpír után már csak a
hátrahagyott holmikat találjuk meg, ez bevett szokás a vámpíroknál, mivel nekik
nem számít a pénz. Miért is számítana nekik a pénz, amikor bármennyit képesek
keresni természetfeletti képességeik segítségével?
Az életüket figyeljük, és a föld alatt nyugvó legendás
vámpírokhoz vezető nyomokat kutatunk. Egy több ezer éves ős nagyon nagy fogás
lenne. Igazi áttörés lenne egy ilyen vámpírnak a déenesét megvizsgálni. Alvó
állapotban nem sokat tudnak tenni védelmük érdekében. Nekünk pedig eszünk
ágában sem lesz felébreszteni őket. Persze vannak olyan elvetemült kutatók,
akik akár felébreszteni is hajlandóak egy őst, de mi nem tartozunk közéjük. Mi
csak leszállítjuk, a többi meg már a kutatók gondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Na írjad ;)