2017. március 17., péntek

Merlin főz


Sötét volt a konyhában, tehát senki sem volt már ott. Merlin erre fellélegzett, mert tartott attól, hogy esetleg valaki meglátja, ugyanis Saichaly kitiltotta a konyhából. Na nem mintha Saichaly nem érdemelné meg ugyanezt, legalábbis Merlin szerint, de még nem jött új szakács, aki leválthatta volna, na meg Saichalynak komoly protekciója volt, hiszen a kapitány férje. Ezen a hajón senkit sem érdekeltek az egyenlő esélyek.

Merlin felkapcsolta a világítást, és óvatosan meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben. Nagyszerű, akkor jöhet a móka! Merlin elővett egy szakácssapkát, és a fejére tette.
Immár teljesen nyugodtan odasétált a tűzhelyhez, és elővette a szükséges eszközöket. A hellyel kicsit gondban volt, mert a múltkori készítménye alatt még mindig ott égett a láng takarékon, és senki sem merte elvenni onnan, mert bár eddig még senkinek sem ugrott neki, azért morgott a fazék tartalma, amikor elvették alóla a lángot.
De Merlint ez sem tántoríthatta el. Ő aznap mindenáron főzni akart valamit, ezért úgy döntött, hogy átlósan fogja feltenni a tűzhelyre a sütőtálat (ez nálunk embereknél a tepsi megfelelője).
Odament a kamrához, és mint hozzáértő szakember csak a szerves anyagokat válogatta ki felhasználásra, nem úgy, mint a mesterszakács Saichaly, aki „az ehetetlenből is ehetőt csinál”.
A kiválasztott alapanyagokat odavitte a pulthoz, és felvágta őket, majd mindet betette a sütőtálba. Miután az alapanyagok egy része elkezdett nem túl bizalomgerjesztő színt ölteni, Merlin rájött, hogy elfelejtett hozzá zsiradékot tenni, ezért sürgősen pótolta a hiányt, és jól nyakon öntötte vele kreálmányát. Ezután mivel Merlin hozzáértő szakács volt, elővette a fakanalat, és elkezdte kevergetni a művét.
Minden sínen volt, Merlin boldogan kevergette a sütőtálban a nem kevergetni valót, de aztán történt valami.
Merlin letette a fakanalat, és a fűszerekhez ment, amikor a szeme sarkából figyelmes lett rá, hogy valami mozog a tálban. Amikor visszafordult, minden normálisnak tűnt, ezért Merlin csak megrándította a vállát, és tovább dudorászva elővette a szükséges fűszereket. De amikor visszafordult, hogy megfűszerezze az ételt, az már nem volt ott a tálban. Merlin meglepetten pislogott, majd nagyot nyelt rémületében, mert tudta, hogy az étel még itt van valahol a helyiségben.
Óvatosan hátrálni kezdett ki a konyhából, de a háta mögül meghallott egy gyanús morgást, és csak kis híján volt, hogy el tudott hajolni a támadó bioragu elől.
Ekkor kezdődött el csak úgy igazán a közelharc. Az étel támadott, Merlin pedig igyekezett menekülni előle, és közben csitítani az ételt, hogy a többiek ne hallják meg a zajt.
Merlin egy sor konyhaszekrény mögött húzta meg magát, és csak reménykedett, hogy valami csoda folytán elkóborol a műve, és úgy eltéved a hajón, hogy soha senki sem találkozik vele többet.
A konyha elcsendesült. Merlin hallgatózott, de semmit sem hallott.
- Hú, megúsztam! - gondolta Merlin.
- Azt te csak hiszed! - gondolta a ragu...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Na írjad ;)