Sorozat próbálkozás
1. Rose munkája
Az én nevem Jason és együtt élek a barátaimmal. Egyikünk se törvénytisztelő minta polgár, és
két oldalú munkaundoritiszban szenvedünk. Rose kivételnek érzi magát. Egyszer csak Rose
beállít és ezt hajtogatja:
- Találtam munkát! Találtam munkát.
Nagy csend, mintha misem történt volna.
- Mi ez a nagy csend? Senkit se érdekel? Hol marad a jaj de ügyes vagy, tudtam, hogy találsz
munkát?
- Engem nem érdekel, nem rám tartozik. - jelentette ki Pete.
- Jól van Mr. Egó. Nekem legalább van állásom. - próbált visszavágni Rose.
- És te Jason? Te mit szólsz? - kérdezte tőlem Rose.
- Majd akkor dicsérlek meg, ha 1 hét múlva is lesz munkád. - válaszoltam.
Jack is megérkezett egy nagy kartondobozzal a kezében amit az ajtó belökése után egyből a
földre dobott. Odamentünk a dobozhoz, és mikor belenéztünk meglepődve láttuk, hogy tele van
mobiltelefonokkal. Egyből rájöttünk, hogy Jack "dolgozni" volt, azaz lopni.
- Találtam munkát! - mondta boldogan Rose.
- Munkát? Ugyan már! A munka lúzereknek való. - mondta nevetve Jack.
- Akkor te is lúzer vagy. - mondtam Jacknek.
- Jason, ez nem munka. - válaszolta.
- De te mondtad, hogy ez munka, úgyhogy dolgozol, szóval lúzer vagy.
- Fiúk, ebből elég volt! Ti semmit se tudtok értékelni?
- Én akkor sem vagyok lúzer!
- Befejezted, Jack!
2. Gyalogos a zebrán
- Jason, nincs itthon sör! Hozzál sört! Nagyon sok sört! - ordította Pete.
- Jólvan már! Majd kimegyek! - válaszoltam.
- Nem majd! Most! Most azonnal! - ordította ismét.
- Jólvan, akkor most megyek! - válaszoltam.
El is indultam. A legtöbben nem ugrálnak így a barátjuknak, nos én se. Csak azért ugrottam, mert
én is sörözök. Tök mindegy, hogy most vagy később, és jobb békesség.
Odaértem a zebrához. Most is, mint mindig csúcsforgalom volt, és senki se állt volna meg, hogy
átengedjen. A túloldalon is gyülekeztek a dühös gyalogosok akik egyik oldalról a másikra
akartak jutni. Az egyiknek eldurrant az agya, lelépett az úttestre babakocsival. Egy autó elment
előtte és rádudált. Ő tovább ment, mint aki meg se hallotta. A következő autós pont elütötte
volna, de az utolsó pillanatban elrántotta a kormányt és átsodródott a szembejövő sávba (pont
elém alig fél méterre állhatott meg tőlem). Ekkor jött a szembejövő sávban is egy kocsi, és
belement az átsodródott autóba ami felment a járdára és elütött engem. Éreztem, hogy repülök,
sőt azt is, hogy földet érek, ami eléggé fájt. A földön fekve halottam több csattanást is, szerintem
tömeg karambol. Sok embert hallottam ordítozni, aztán minden elsötétült.
Ártalmatlan játékszer I.: A KÖNYV 2000
Szonja elutazott a férjével nyaralni. Igaz, hogy Szonja nem szereti, és megcsalja, de ez a férfi
nemcsak lúzer, hanem vak is. Észre sem veszi, hogy a felesége megcsalja és csak a pénzéért van
vele.
De nemcsak Szonja ment nyaralni. Danny és Jack is. Csak mi 3-an maradtunk itthon és
unatkoztunk a kanapén az üres tv előtt.
- Unatkozom! Csináljunk már valamit! - mondta Pete.
- Kapcsoljuk be a tv-ét. Hátha megy valami. - jelentette ki Rose.
Így is tettünk és egyből belefutottunk egy érdekes reklámba, ami így szólt:
- "Hölgyeim és uraim! Bemutatom önöknek ezt az új csodás találmányt! - egy könyvet vett elő. -
Ez a KÖNYV 2000! Ez egy csodás találmány, amibe le lehet írni életünk történetét anélkül, hogy
baja esne vagy elveszne a könyv. Nem kell többet elölről kezdenie élete nagy művét! Nincs több
könyv próbálkozások – 9. lap
baja esne vagy elveszne a könyv. Nem kell többet elölről kezdenie élete nagy művét! Nincs több
felesleges papír pazarlás! Hívjon most! Ha reklám ideje alatt hív részt vehet a 2-őt fizet, 1-et kap
akciónkban! Csak amíg a készlet tart! T számunk: 000-000 KONYV 2000"
A reklám vége után mindhárman röhögőgörcsben törünk ki. Tán eddig ez volt a leghülyébb
reklám amit láttunk, és ez a reklám egy elég hülye döntésre sarkalt minket:
- Nekem kell egy ilyen hülye könyv. - jelentette ki Pete.
- Nekem is kell! - kiáltott fel Rose.
- De azt se tudjuk mennyibe kerül. - tájékoztattam őket.
- Hopsz! - kiáltott fel Rose.
- Kit érdekel? - vonta meg a vállát Pete.
- Vajon mit tenne most Jack? - tette fel a kérdést Rose.
- Jason! Most mit tegyünk? - kérdezte Pete.
- Én már tudom mit tegyünk! - kiáltottam fel boldogan.
- Mégis mit? - kérdezték kórusban.
- Azért nem mondták meg az árát, mert nincs neki. Szóval nem kell fizetnünk érte, mert ingyen
van.
- De csak az van ingyen ami selejt. - jelentette ki Rose.
- Nekünk nem kell selejt! Csak a helyet foglalja! - jegyezte meg hangosan Pete.
- Nem kell 3-at rendelnünk. Elég csak 1-et. Mit veszíthetünk? - tettem fel a költői kérdést.
- Igazad van! Egy selejt elfér itt. Hívd fel, és rendelj! - mondta Pete.
Úgy is tettem. Betártyáztam a számot és hívtam őket:
- Halló! Ki maga és miért hív?
- Egy KÖNYV 2000-ret szeretnék rendelni.
- Ja, az mindjárt más. Maga részt szeretne venni 2-őt fizet, 1-et kap akciónkban?
- Nem! Isten őrizz!
- Jó, jó, jó! Milyen színű lehet!
- Zöld.
- Akkor legyen zöld.
- Oké. A teljes nevét kérném.
- Jason Matthews.
- Jó! Hamarosan ott lesz. Viszhall!
- Viszhall!
Mindketten letettük a telefont.
- Na, mit mondott? - kérdezték kórusban.
- hamarosan itt lesz. - válaszoltam.
- Tág fogalom. - mondta Rose.
- Tudom.
Leültünk DVD-ézni.
Kb. egy órája mehetett a film, amikor valaki csöngetett.
- Vajon ki lehet az? - kérdezte Rose.
Előszőr rám nézett kérdően:
- Jason?
- Honnan tudjam? Azt hiszed, hogy röntgen szemeim vannak?
- Aztán Pete-től várta a választ:
- Kit érdekel? Bárki is az rohadjon meg az ajtó előtt!
- Pete! - szóltunk rá kórusban.
- Korus, kuss!
Mi még mindig Pete-re néztünk, aki vette a lapot és abbahagyta.
- Valakinek ki kell nyitnia. - jelentette ki Rose.
- Jason, nyisd ki! - parancsolt rám Pete.
- Jól van, de a filmmel megvártok!
- Megvárunk, csak menj már! - mondta Rose.
Kinyitottam az ajtót és megláttam a futárt a rejtélyes csomaggal. Megszólalt:
- Jó napot? Maga Mr. Matthews?
- Miért?
- Mert ezt a csomagot neki hoztam. Na maga az?
- Igen én.
Elővette az átvételi papírokat vagy miket
- Itt és itt írja alá! - mondta a futár.
Én aláírtam.
- Köszönöm a szíves együtt működést. Itt a csomag. Viszontlátásra!
könyv próbálkozások – 10. lap
Én aláírtam.
- Köszönöm a szíves együtt működést. Itt a csomag. Viszontlátásra!
- Viszlát!
Ott álltam kezemben a csomaggal el mentem vele kanapéig már az ajtóban kicsomagoltam.
Nagyon meglepődtem mert a csomag a KÖNYV 2000-ret rejtette.
A KÖNYV 2000 kemény borítású, eléggé vastag, sötét zöld színű könyv, aminek az elejére ez
van rá írva: KÖNYV 2000
A lapok természetesen üresek voltak. Először Rose írt bele, utána én, és végül Pete. Mivel
mindhárman meguntuk letettük egy székre, a széket pedig a kanapé melletti sarokba. Miután
lerendeztük a könyvet visszatértünk a filmhez.
Ártalmatlan játékszer II.: Egy elszabadult történet
Miután vége lett a filmek (kb. fél óra múlva), furcsa zajokra lettünk figyelmesek. Kintről jöttek.
Összenéztünk, aztán felálltunk és kinéztünk az ablakon.
Mikor kinéztünk hátborzongató látványban volt részünk. Az utcán minden féle fizikai
képtelenségek járkáltak. Fejnélküli ember, 2, 3, 4, 5 vagy annál több fejű ember, több kéz, több
láb, 1 vagy 2-nél több szem vagy pedig egyál talán nincs szem stb. Lehet, hogy jobb, ha nem
részletezem tovább a látványt. Azok az emberek, akik most az utcán jártak és normálisan néztek
ki furcsa egyenruhát és hülye fegyvert viseltek. Nem akartunk hinni a szemünknek. Az emberek
az utcán olyanok voltak, mint amit a könyvbe írtunk.
Oda mentünk a könyvhöz és kinyitottuk. Meglepődve láttuk, hogy tovább lett írva a történet, de
egyikünk se írta. Csak egy lehetőség maradt. A könyv önmagát írta.
Vettem a fáradtságot és elkezdtem olvasni azt a részt ami magától íródott. Egyáltalán nem
tetszett.
A könyv megakarta ölni Rose-t, és Pete-re akarta uszítani a TARTOZÁS BT-ét (a furcsa
egyenruhákat, adóságot hajtanak be minden áron). Ezt nem engedhettem. Még szerecse, hogy
ceruzával írtuk, mert azt ki lehet radírozni (mivel mi ceruzával írtuk, a könyv is úgy folytatta).
Én neki is láttam. Hátulról kezdtem és haladtam az eleje felé. Azt hittük sikerülni fog, de hirtelen
erős fájdalmat éreztem. Annyira fájt, hogy azt hittem menten meghalok.
Csak egy pillanat volt az egész. Vége szakadt a fájdalomnak, és én furcsán éreztem magam. Én a
többiekre néztem, ők meg én rám. Elkrekedett szemekkel néztek felém, szinte sírva. Én nem
tudtam mi a baj, ezért megkérdeztem.
- Mi a baj?
- Jason, te meghaltál. - tájékoztatott Rose.
Én lenéztem, és megláttam önmagam. Illetve a testemet.
- Ez a nyavajás könyv megölt!
- Dobjuk ki az ablakon! - mondta Pete.
- Ne annak nincs értelme! Ha kidobjuk, azzal elveszítjük! - tiltakozott Rose.
- Pontosan! - mondta Pete.
- De attól ugyanúgy írja magát, csak mi nem fogjuk tudni mit. - érvelt Rose.
Én közben újra kezembe vette a könyvet. Kinyitottam ott, ahol elkezdtem kiradírozni.
Meglepődve láttam, hogy nyoma se volt ügyködésemnek, sőt tovább írta magát.
- Ne már! Hiába haltam meg?
A többiek erre odarohantak hozzám.
- Uristen! Meg se kottyant neki. - vette észre Rose.
- Ez egy kurva nagy selejt! - jelentette ki Pete.
Csengettek. Rose odamegy az ajtóhoz és kinyitja. A TARTOZÁS BT.-től jöttek.
- Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan Rose.
- Peter Moore-t keressük! - válaszolták.
- Miért?
- Mert tartozik!
- Mennyivel?
- 25,000 dollárral! Hol van?
- Nem tudom, nem ismerem.
- Magát, hogy hívják?
- Miért?
- Mert maga tartozik!
- Én?
- Igen, maga hölgyem! A nevét!
- June Jones, de nem itt lakok, hanem ott. - és mutatott a szemben lévő házra.
- Ok, akkor küldjük majd a csekket! Soha viszont nem látásra! - és elmentek.
könyv próbálkozások – 11. lap
- Ok, akkor küldjük majd a csekket! Soha viszont nem látásra! - és elmentek.
- Ezek tahók! - jelentette ki Rose.
- És hülyék! Méghogy én tartozom. - mondta Pete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Na írjad ;)